minden, ami nincs
van
a titok te vagy
jelenléted kell
mint egy tál leves
az éhezőknek...

ne menj még
sűrű szövését
a rejtelmeknek
te tudod már
kellesz
jó
hogy itt vagy
sírás nevetés
a mindenség...

a perc rövid
bőrödön átszikrázik a fény
hiú remény

te már tudod
mindenki titkát
látod a szellemet
mi itt járt
bűvölő bájoló
a mindenséggel
egy vagy

szeretlek

a könnyeken
átjár az alázat
kevés
a szó is

maradj még
kellesz

mosolyod
hegyeket görget
nem
nem élem túl
a csöndet

itt ülsz
fehér kalapban
és
lelked lassan
feloldódik
a napban